foto1
foto1
foto1
foto1
foto1

A kicsid élni akar.

És nagyon szeret téged!

Te vagy az egyetlen védelme.

Mondj igent az életre!

Bármibe is kerül neked.

Anyák, nők őszinte válaszai:

1.

“A néma sikoly valamelyest megvilágítja, olvasni is lehet róla. Mit is keresnék itt, mert nem volt abortuszom, csak a testvéremnek. Ő 16 volt, aznap. Mai napig (eltelt 10 év) bánja, pedig most már 2 fia van. Lehetne mondani, hogy mit foglalkozik vele. De ez nem múlik, sok esetben nem múlik. Van, aki elfelejti, de nem lehetnek sokan. Az indok bármennyire is agyasan elfogadható, belül éget. A húgomat vissza kellett vigyem, mert anyu nem volt elérhető. Életmentő beavatkozáshoz nem kellett az aláírása, meg kellett ismételni. Bennmaradt ez-az. Belázasodott. Azt mondta a kollégium vécéjében kijött belőle egy kis fej. Nem felejt.”

2.

Itt az az eljárás, hogy előző este vagy mindenesetre órákkal előtte kitágítanak, aztán a beavatkozáshoz elaltatnak (esetleg kivételes esetekben helyi érzéstelenítés), benyúlnak és egy éles szerszámmal feldarabolják az akkor még élő magzatot (aki vid-felvételek és pszichológiai tanulmányok alapján ezt a maga szintjén felfogja és pánikol, mivel menekül, próbál elhúzódni a szerszám elől, és mikor elérik őt, érzi a rettenetes fájdalmat, ahogy feldarabolják). Egy vákuumos, kb nagyon erős porszívó elven működő eszközzel kiszívják az anyaméhből, megnézik, minden testrészecskéje megvan-e, hogy nem kell-e tovább takarítani az anyukáját, aztán azt hiszem, veszélyes-hulladék gyűjtőbe helyezik el.

Mikor később anya lettem, és ez nagyon sok más emberrel is előfordult, elkezdtem rádöbbenni, hogy az, akit elvetettem, ugyanolyan cuki kis értem rajongó magzatka volt és baba lett volna, mint azok, akiket megszültem és mindennél jobban szeretek. Most majd nagyon durván le fognak engem itt hurrogni azok, akik sejtcsomónak hívják az embriót és a magzatot, és élősködőkhöz, csigához meg rákos daganathoz hasonlítják, de én azóta nagyon alaposan utánajártam, és tudom, hogy az ember a fogantatása pillanatától testileg és lelkileg is érez -ezt pszichológiai és orvosi kutatások is bizonyítják- és ez nem egy rutin egészségügyi beavatkozás, hanem -sajnos rutin- valami egészen más…

Én 16 éve folyamatosan bánkódom az akkori döntésem miatt, ezért is próbálom elérni, hogy minél többen tudják meg azokat a “részleteket”, amiket én akkor nem tudtam. Van olyan is, aki lelki okból lesz meddő, van, aki kb megőrül a bűntudattól. És én azzal sem voltam tisztában, hogy hová lehetett volna fordulni segítségért. Ráadásul az azóta eltelt évek során létesült egy csomó újabb szervezet, alapítvány stb., ami segítséget nyújt mind a válságterhességek esetén, mind pedig akkor, ha megszülöd, és mondjuk nincs apuka, vagy lakhatás, vagy pénz, vagy ruha. És abban az esetben is, ha nem akarod a babát, de az életét azért meghagyod, és örökbeadod. Pl. ruhákkal én is nagyon szívesen segítek.
Nyilván saját belátásod szerint fogsz dönteni, én a mostani eszemmel már senkinek nem tanácsolnám az abortuszt.”

3.

“Szia. Mint már előttem is írták, a legtöbb esetben úgy történik, hogy a nőt elaltatják, kitágítják, benyúlnak a méhébe egy éles eszközzel, darabokra vágják a magzatot, a fejét összeroppantják, majd egy porszívószerű műszerrel kiszívják.”

4.

“Szia! Én szerencsére nem tudom, hogy mit érez utána a nő, mert én a kórházban döntöttem úgy, mikor mentem kaparásra, hogy anya maradok.

De azt tudom, hogy milyen ijesztő, amikor senki sincs melletted, amikor mindenki habzó szájjal abortuszra küld, ezeket ismerem.
Kisfiam azóta már elmúlt 18 éves és olyan, de olyan boldog vagyok, hogy nem halt meg!!!! Tudja, hogy el akartam vetetni, nem csináltam belőle titkot és bocsánatot kértem tőle, hogy ilyet akartam tenni. Nagyon jólelkű emberke, megbocsátott. Nagyon szeretem…
Engem az nagyon sokkolt, amikor hallottam a kicsi szívét, mert ugye az abortuszhoz kötelező a dobogó szív, ezt előtte ultrahangon ellenőrzik. Egy sejtcsomónak nincs dobogó szíve, az abortált babáknak van. Volt.
Mindegy. Most, hogy leírtam, most nagyon fáj.”

“Abortusz után 99 százalék, hogy szétmegy a jelenlegi párkapcsolatod. Meg az utána következők is. Nem bírja soha feldolgozni a lelked, hogy megöltél egy EMBERT, aki ráadásul a saját, ártatlan kis pici gyereked volt.

Biztosan van rá mód, hogy megtartsd.”