A szüleim azt mondják, vetessem el a babát

 

“A tény, hogy a lányomnak azt tanácsoltam, menjen abortuszra, egy hosszantartó öngyilkos állapotba juttatott. Még ma sem vagyok túl rajta” (József, 48, ügyvéd)

***

Annak idején anyukámat kitagadta a családja, mikor megtudták, hogy gyereket vár (férj sehol, épp csak elkezdte a fősulit), rá akarták beszélni az abortuszra, csupa “jószándékból”, mert tönkreteszi az életét, semmi se lesz így belőle, a gyereke is éhezni fog stb stb. 
Pár barátja állt mellé, akik szereztek neki munkát, lakást. Mára megbecsült szakember, 3 diplomája van, engem szépen felnevelt, nagyon szép gyerekkorom volt, amúgy jogász lettem, de ez nem is lényeg. A lényeg, hogy a születésem után pár hónappal a nagyszüleim rájöttek, hogy mekkora hülyeséget csináltak, és eljöttek meglátogatni és lassan-lassan újraépült köztük a kapcsolat.

Mondhatom, hogy én vagyok az első és kedvenc unokájuk, baromira hasonlítok nagymamámra :)) kellett idő, hogy meg tudjam nekik mindezt bocsátani, de kb. kamaszkoromban egy új fejezet nyílt, és nagyon jóban vagyunk, nagyon kötődöm hozzájuk. Ők pedig nekem köszönhetik, hogy mára dédunokájuk is van! :)) 
Tehát fel a fejjel, kívánom, hogy sok örömötök legyen a kis “csoda-babátokban”, még ha nem is így tervezted eredetileg.